A hétfői napon Phaiz ikertestvérével állított be hozzánk reggel, a Ford Laserrel az egyetem felé vettük az irányt, ahol a még "ki nem próbált" Drawing III. órán vettünk részt, Ibu Wiwik vezénylésével. A színvonal itt már sokkal jobb volt, mint az iszonyatos elkeseredettséget okozó Painting I. -on, azonban a feladat itt sem túl izgalmas. Csendéletek, színes ceruzával. Szintén konzultáció zajlott csak, fordítani szintén nem fordítottak nekünk semmit, így a hátsó padban tisztelettudóan halk hülyéskedéssel ütöttük el az időt Imivel. A következő hétre háziként drapériát kell rajzolnunk valami tárggyal...persze az elmaradásokat is pótolni kell - bútor, köcsög.
Az épületből kilépve már várt ránk Phaiz, a kocsit azonban a testvére elvitte egy időre, ezért úgy döntöttünk, megnézzük a legújabb kiállítást az ISI Gallery-ben. Nagy szerencsémre most nálam volt a fényképezőm, így sikerült az összes munkát befotózni. Batikok, szobrok, installációk voltak főképp, minőségi munkák egytől egyig. Összefutottunk Ibu Alvi-val és Dafrival, jó volt őket látni, feldobták a napunk.
Miután megérkezett Phaiz testvére, Puri Ganeshánkban kajáltunk négyen egy óriásit, aztán a Tugu Jogja nevű emlékműhöz hajtottunk, út közben pedig úgy döntöttünk, hogy nem a helyszínen fogunk rajzolni - őrült hőség lévén -, hanem fotók alapján, otthon készítjük el a házi feladatot. Este neki is láttunk, 3 órás kínszenvedés után kb. félkész állapotban hagytuk "műveinket", katasztrofális volt. Mondjuk 12 színes olajpasztellel nem sok mindent lehet kezdeni ilyen témában - persze ez csak kifogás.
Másnap "vidáman" toltuk be magunkat órára, Mike-ot megkértem, hogy először a mi tragédiánkat tárgyaljuk ki először, mivel egyébként nem értünk semmit az órából, aztán hadd léphessünk le. Szerencsére nem az összes diák előtt kritizálta munkáinkat a másik tanárbácsi, az nagy égés lett volna, annak ellenére, hogy előzőleg írtam, milyen a színvonal... Tanácsaitól fellelkesülve -amint elhagytuk az osztálytermet- Ibu Wiwik irodájába berontva udvariasan kértük, hogy cserélje nekünk le ezt a tárgyat valami értelmesre, kreatívabbra, nem eszközhasználatot megtanítani akaróra. Így vettük fel a Print Making I.-t, André lesz a tanárunk, aki egy szimpatikus alak, teletetovált testtel. Aztán Ibu Nunung és Ibu Wiwik társaságában ellátogattunk a magyar darmások házába, ők is szerették volna megnézni a potenciális lakóhely-jelöltünket. Tetszett nekik.
Ma a szobrászati óra elmaradt, egy órás várakozás után derült ki, hogy Mr. Eko bizony beteg. Őszintén kívánunk neki jobbulást, nem szeretnénk, ha még egy óra elmaradna... Délután bicajos boltokat kerestünk fel, egy és két milla között mozognak az árak az "új fasza fixik" kategóriában, szerintem inkább építünk majd magunknak, úgy jobban jövünk ki...
Az épületből kilépve már várt ránk Phaiz, a kocsit azonban a testvére elvitte egy időre, ezért úgy döntöttünk, megnézzük a legújabb kiállítást az ISI Gallery-ben. Nagy szerencsémre most nálam volt a fényképezőm, így sikerült az összes munkát befotózni. Batikok, szobrok, installációk voltak főképp, minőségi munkák egytől egyig. Összefutottunk Ibu Alvi-val és Dafrival, jó volt őket látni, feldobták a napunk.
Miután megérkezett Phaiz testvére, Puri Ganeshánkban kajáltunk négyen egy óriásit, aztán a Tugu Jogja nevű emlékműhöz hajtottunk, út közben pedig úgy döntöttünk, hogy nem a helyszínen fogunk rajzolni - őrült hőség lévén -, hanem fotók alapján, otthon készítjük el a házi feladatot. Este neki is láttunk, 3 órás kínszenvedés után kb. félkész állapotban hagytuk "műveinket", katasztrofális volt. Mondjuk 12 színes olajpasztellel nem sok mindent lehet kezdeni ilyen témában - persze ez csak kifogás.
Másnap "vidáman" toltuk be magunkat órára, Mike-ot megkértem, hogy először a mi tragédiánkat tárgyaljuk ki először, mivel egyébként nem értünk semmit az órából, aztán hadd léphessünk le. Szerencsére nem az összes diák előtt kritizálta munkáinkat a másik tanárbácsi, az nagy égés lett volna, annak ellenére, hogy előzőleg írtam, milyen a színvonal... Tanácsaitól fellelkesülve -amint elhagytuk az osztálytermet- Ibu Wiwik irodájába berontva udvariasan kértük, hogy cserélje nekünk le ezt a tárgyat valami értelmesre, kreatívabbra, nem eszközhasználatot megtanítani akaróra. Így vettük fel a Print Making I.-t, André lesz a tanárunk, aki egy szimpatikus alak, teletetovált testtel. Aztán Ibu Nunung és Ibu Wiwik társaságában ellátogattunk a magyar darmások házába, ők is szerették volna megnézni a potenciális lakóhely-jelöltünket. Tetszett nekik.
Ma a szobrászati óra elmaradt, egy órás várakozás után derült ki, hogy Mr. Eko bizony beteg. Őszintén kívánunk neki jobbulást, nem szeretnénk, ha még egy óra elmaradna... Délután bicajos boltokat kerestünk fel, egy és két milla között mozognak az árak az "új fasza fixik" kategóriában, szerintem inkább építünk majd magunknak, úgy jobban jövünk ki...
