A hét második felében nem kellett bemennünk az egyetemre, "orientation" volt az elsőéveseknek (ez kb. az otthoni gólyaavatónak felel meg) csütörtöktől szombatig. Az első szabadnapot egy bő 7 órás gyalogtúrával ünnepeltük meg. Végállomásunk a Pasar Klithikan nevű piac volt, ahol régiség-szerűségeket, használt elektronikai cuccokat és mindenféle ruhákat árulnak. Találtunk „kerékpáros turit” is, rengeteg leromlott állapotban lévő pedál, kormány, nyereg, és egyéb alkatrész volt egy halomra dobálva. Ezek állapota eléggé viselt volt, viszont találtunk egy csodás Niitaka vázas japán versenygépet, nekünk 2 milláért, a később hozzánk csatlakozó Phaiznak pedig 1,7 millió rúpiáért kínált masinára annak rendje és módja szerint csorgattuk a nyálunkat – persze csak átvitt értelemben, ugyanis a bicaj a stand szerkezetének tetejéről volt lelógatva.
Másnap este a Malioboro-ra látogattunk el, annak reményében, hogy találunk valami hangulatos kis beülős helyet, ahol lehet némi sört, vagy egyebet fogyasztani. Teljes sikertelenség, be kellett érnünk egy másfél littyós sprite-al, meg a padka szélén való ücsörgéssel. Ugyan elviekben ez Jogja pezsgő életének központi utcája, nekünk elég kihaltnak tűnt – vagy csak megint rossz napon jártunk arra. Útban a Malioboro felé belefutottunk valamiféle rendezvénybe az Alun-alun nevű téren, jó sok embert volt, világító tekerős négykerekűekkel körözgettek, élvezték az „iszonyatos tempót”, de ebben kimerült a móka.
Vasárnap már készültünk a másnapi rajzórára, ceruzával rajzoltunk bútordarabokat. Nem is értem, miért élveztem, emlékeztett kicsit az első évemre a főiskolán, jó volt egy kicsit precízen, odafigyelve, részletesen rajzolni. Befejezni nem teljesen sikerült, este megcsapott minket a sörözés gondolata. Be is ültünk egy közeli helyre a Parang Tritis-en - a 3-3 sörért ugyan borsos árat fizettünk, de legalább jól éreztük magunkat. Megismerkedtünk egy indonéz lánnyal, aki Németországban dolgozik, azt állította, hogy ő bizony tud bulizósabb helyet Jogjában, ami mellesleg olcsó is...hát majd meglátjuk.
A rajzórán megdícsérték a rajzainkat, bár Ibu Wiwik nem tudott bejönni - ő készíti ugyanis a 13.-i kiállítás grafikai arculatát. Délután a Jogjatronik nevű elektronikai plázába vitt minket Phaiz Ford Lasere, ahol modemet vásároltunk, hogy tudjunk normálisan netezni.
Ma először vettünk részt a Print Making I. órán, André nagyon jófej volt, külön elmagyarázott nekünk mindent. Fametszet készítés a házi, jó lesz nagyon, egészen izgatott lettem a dologtól. Pénteken különórát tart nekünk, az órán megismert amerikai Shasta-nak és a brit Alan-nek. Délután újra bicajokat néztünk, Phaiz motorja 3 boltba vitt el, még egy roncstelepre is elmentünk...semmi jó. Visszaérve kiderült, hogy Imibe két nő is belehabarodott a szállodában, szegény most bajban van, nem tud dönteni. Rendezhetne nekik valami iszapbírkózást... Este visszanéztünk a Pasar Klithikan-ra, a japán gépet most tüzetesebben szemügyre véve, kipróbálva arra juttotam, hogy kicsi nekem a váz, így ennek is lőttek. De talán van Vespa ilyesmi áron, azért az jó móka lenne. Este átjöttek a jövendőbeli lakótársaink pancsolni egyet. Holnap szobrászat, ideje lenne elkezdeni agyagból megformálni a már papírra felvázolt torzót.
Másnap este a Malioboro-ra látogattunk el, annak reményében, hogy találunk valami hangulatos kis beülős helyet, ahol lehet némi sört, vagy egyebet fogyasztani. Teljes sikertelenség, be kellett érnünk egy másfél littyós sprite-al, meg a padka szélén való ücsörgéssel. Ugyan elviekben ez Jogja pezsgő életének központi utcája, nekünk elég kihaltnak tűnt – vagy csak megint rossz napon jártunk arra. Útban a Malioboro felé belefutottunk valamiféle rendezvénybe az Alun-alun nevű téren, jó sok embert volt, világító tekerős négykerekűekkel körözgettek, élvezték az „iszonyatos tempót”, de ebben kimerült a móka.
Vasárnap már készültünk a másnapi rajzórára, ceruzával rajzoltunk bútordarabokat. Nem is értem, miért élveztem, emlékeztett kicsit az első évemre a főiskolán, jó volt egy kicsit precízen, odafigyelve, részletesen rajzolni. Befejezni nem teljesen sikerült, este megcsapott minket a sörözés gondolata. Be is ültünk egy közeli helyre a Parang Tritis-en - a 3-3 sörért ugyan borsos árat fizettünk, de legalább jól éreztük magunkat. Megismerkedtünk egy indonéz lánnyal, aki Németországban dolgozik, azt állította, hogy ő bizony tud bulizósabb helyet Jogjában, ami mellesleg olcsó is...hát majd meglátjuk.
A rajzórán megdícsérték a rajzainkat, bár Ibu Wiwik nem tudott bejönni - ő készíti ugyanis a 13.-i kiállítás grafikai arculatát. Délután a Jogjatronik nevű elektronikai plázába vitt minket Phaiz Ford Lasere, ahol modemet vásároltunk, hogy tudjunk normálisan netezni.
Ma először vettünk részt a Print Making I. órán, André nagyon jófej volt, külön elmagyarázott nekünk mindent. Fametszet készítés a házi, jó lesz nagyon, egészen izgatott lettem a dologtól. Pénteken különórát tart nekünk, az órán megismert amerikai Shasta-nak és a brit Alan-nek. Délután újra bicajokat néztünk, Phaiz motorja 3 boltba vitt el, még egy roncstelepre is elmentünk...semmi jó. Visszaérve kiderült, hogy Imibe két nő is belehabarodott a szállodában, szegény most bajban van, nem tud dönteni. Rendezhetne nekik valami iszapbírkózást... Este visszanéztünk a Pasar Klithikan-ra, a japán gépet most tüzetesebben szemügyre véve, kipróbálva arra juttotam, hogy kicsi nekem a váz, így ennek is lőttek. De talán van Vespa ilyesmi áron, azért az jó móka lenne. Este átjöttek a jövendőbeli lakótársaink pancsolni egyet. Holnap szobrászat, ideje lenne elkezdeni agyagból megformálni a már papírra felvázolt torzót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése