MEGETTÉK A LÉNYEK...

Csütörtökön egy órás gyaloglás után beértünk az ISI-re, ahol sikerült felvennünk a tárgyainkat a félévre. Kedden reggel 9-től festészet (akvarell), szerdán sketching, csütörtökön szobrászat, pénteken pedig portréfestészet óráink lesznek. Azt mondták, ennyi bőven elég, lesz házink rendesen (sketchingből konkrétan 250 kroki a szemeszter alatt). Hogy kreditekben ez mennyit tesz ki, azt nem tudom, 30 körül kéne lennie, szóval lehet, hogy kell még 1-2 tárgyat hozzáadni a lisáthoz. Ibu Wiwik (aki nem Ibu Kiwi) irodájában találkoztunk Phaizzal - egy ott tanuló szobrász sráccal - , akivel már korábban felvettem a kapcsolatot. Másnap este elvitt minket telefont venni, először szembesültünk az éjszakai Malioboro-val. Ilyen-olyan boltok tömkelege, utcai dobosok és táncosok. Szombaton meghívást kaptunk az ex-rektor feleségétől ebédre, csatlakozott hozzánk Angga is, akivel még Miskolcon, Borgó kiállításán ismerkedtem meg. Privát ebéd helyett valamiféle nőgyűlésen találtuk magunkat, mikrofonba beszélve kellett bemutatkoznunk az összejövetel tagjainak, páran közben felfelé mutató hüvelykujjakkal „handsome”-ot suttogtak nekünk, kaján vigyorral az arcukon. A hölgy - akitől a meghívást kaptuk - előtte többször megkérdezte, hogy honnan is jöttünk – „Norvégiából?”, „Hollandiából?”.  Elmesélte, hogy milyen furcsa volt neki Magyarországon – még annó ’73-ban – , hogy mindenki gyalog jár. Mert ugye itt kb. mi vagyunk az egyetlenek, akik a közértbe és messzebb is gyalogszerrel közlekednek, a legtöbben motorral nyomják. Meg is gyűlik a bajunk a gyaloglásra alkalmatlan járdákkal – már ahol van. Ezután jött az ebéd, ami önkiszolgáló alapon működött. Aztán a srácok elvittek minket megvenni a rajzeszközöket, vettünk 6 db 100x70-es lapot, 5 db 50ml-es olajfestéket, 2 db palettát és egy csomag 24 színes tubusos vízfestéket, mindezekért pedig kb. 7000 Ft-nak megfelelő rúpiát fizettünk. Elég olcsóak a felszerelések, főleg az olaj. Néztünk bicajokat is, 1,3M rúpiáért már elég fasza fixik vannak, Imi egy 4 millás ős-Raleigh citybike-ra izgult rá teljesen. Jó lenne, ha minél hamarabb tudnánk venni egy-egy kétkerekűt, az órás gyaloglások valahogy nem hiányoznak. Buszon turistáknak kinézőként turista-árakat kapnánk, ezt tapasztalatból tudjuk...

Hajnal 4-kor egy lehúzás után tönkre ment az igazán „tiszta” toalett, ontotta magából a vizet. Amikor megpróbáltuk a portást felkelteni, hogy mégis, csináljon már valamit vele, izgalmas dolgot éltünk át. A fiatalember füle mögül egy őrült macskasünpatkány-lény ugrott elő, majd eszeveszett száguldásba kezdve átrohant a hotel másik sarkába. Hogy egy kedves barátomat idézzem: „lefosott a víz”, annak rendje és módja szerint. Rémületemet „herélt kanmajom”-féle kurjantással jeleztem, azonban sajnos Portás Úr még erre sem mozdította füle botját sem. Imi persze visszafolytani próbált hahotázással tett kísérletet annak álcázására, hogy a barna maci beköltözött a gatyájába. Visszatérve szobánkba kénytelenek voltunk hát saját magunk megoldani a problémát - 2 ecsettel peckeltük ki  a wc-tartály megfelelő részét, ezzel elállítva a vízcsobogást. A wc-baj továbbra is fennáll, Portás Úr sehol. Lehet megették a lények...