TÖMÉNY

A szerdai kiállítás érdekes volt, egy Ketika Tanah Berbicara nevű keramikus állított ki. A megnyitó előtt hosszasan beszéltek a galérián kívül - addig nem lehetett bemenni -, majd megnyitották a galéria kapuit és betódult a tömeg – közben élőzene szólt.  A kiállítás után beültünk fagyizni a szemközti vendéglátóipari egységbe, majd’ megvakultunk a rózsaszín meg hupikék ülő alkalmatosságok és egyéb kiegészítő berendezések látványától.

A Tapasztalt Ecsetek órára már vittem az egyik „festményem”, be is kellett mutatni, beszéltem a koncepcióról, a technikáról, stb. Mondtak pozitív és negatív dolgokat egyaránt, kaptam pár tanácsot. Nagyon jó ez az óra így, a konzultációs órák közül a legmagasabbb színvonalú. Este az ISI galériájában volt kiállításmegnyitó, oda látogattunk el. Szintén hosszas – és nekünk marha unalmas és indonézül beszélni tudás hiányában teljesen érthetelen  – beszédek után engedték be a népet a galéria falai közé. Az alsó szinten a tanáraink munkáját láthattuk, az emeleten a diákok munkái voltak kiállítva (ha jól tudom). Igencsak nívós festményeket, fametszeteket, szobrokat és plasztikákat láttunk. Ezután Anggáék meghívtak minket vacsorázni/teázni, azt hiszem megtaláltuk az eddigi leghangulatosabb helyet, ahol enni-inni lehet.

Pénteken úgy 1 óra tájban találkoztunk pár diákkal és Andréval a Campuson, majd motorokra pattanva ellátogattunk 2 famesztő művész otthonába/műtermébe. Az első vizitre bő fél órás késéssel érkeztünk, kalandos motortúránk Ipeh-vel ugyanis marhára nem abba az irányba indult, amerre kellett volna.  Először Irwanto Lento házába látogattunk, gyorsan megnéztük a képeit, amik nem különösebben tetszettek – persze technikailag ott voltak a szeren. Aztán egy másik művész fogadott minket lakásában, állítólag egyedül ő csinál absztrakt fametszeteket indonéziában – optikai játékokat főleg. Miután megmutatta munkáit, nagy előadó-képességét latba vetve motivációs beszédbe kezdett, mivel azonban ebből semmit nem értettünk, tömény 2 órát unatkoztunk Shasta, az amerikai darmás lány társaságában. Vacsorára meghívott mindenkit André.

Ma először vettünk részt a Portrait Painting órán, ¾-es portét kellett készíteni ceruzával, modell alapján. A színvonal nem vágott minket hanyatt, de azért 1-2 rajz az átlagnál egy picivel jobban sikerült. Házinak önarcot kaptunk, szintén ceruzával.