SOLO ÉS A KOPI LUWAK

Solo-i kirándulásunk reggel 9 órai indulással kezdődött. Gyalog mentünk a Tugu vasútállomásra Adél és Éva társaságában, onnan pedig  közel 1 órás vonatút következett Soloba. Megérkezvén, némi vacilálás után taxiba pattantunk, és az ISI Solo felé vettük az irányt, ami Solo városának művészeti egyeteme. A művészeti fesztivál utolsó napja várt ránk, program az nem sok volt. Három táncos-zenés előadás után megtekintettünk még egy képzőművészeti kiállítást, a képeket épp szedték le a falról, annyira a végére értünk oda az egésznek. A nagyjáról azért sikerült fotót készítenem. Az őrült forróságban vedeltük a sok húgymeleg vizet, hűtve ugyanis nem lehet túl sok helyen kapni. Sajnos – vasárnap lévén -  minden soloi nevezeteség zárva volt, mire elindultunk volna szétnézni az egyetem kapuin kívül is. Igénybe vettük hát a „tömegközlekedés” egyik legnépszerűbb formáját – a buszt, ami visszavitt minket a vasútállomásra. Nagy élmény volt, amikor az első esőcsepp rámesett Indonéziában. Vigyorogva vártam, hogy zuhogjon, essen, mintha dézsából öntenék. Kaptam helyette egy kis csepergést...A másfél órás vonatindulásra való várakozás során egymás és a nép fotózásával ütöttük el az időt.

A nap legnagyobb élménye még az ISI Solo-n történt, amikoris a nevetségesen kis adag „ebédem” után dühömben bebúrtam még két hamburgert, majd a „kávés pulthoz” fáradtunk Adéllal. Kopi Luwakot rendeltünk, ami – mint utólag kiderült – a világ egyik legdrágább kávéja. A maláji pálmasodró nevű cibetmacska örömmel fogyasztja ugyanis az érett kávébabot, majd az emésztési (és egyben erjesztési) folyamat végén kipottyantja magából a szervezete számára immár nem szükséges maradékot. Ebből készül a Kopi Luwak. Kemény 6000 rúpiát csengettünk ki a két adagért, akkor még naívan és luxuskávé létéről nem tudván kortyolgattunk a forró italból. Öt perc sem telt el, a szemünk úgy kipattant, mint anno Zeusz fejéből Athéné. Nagyjából 1 órán át úgy dobogott kicsi szívünk, mint amikor az ember egy jó egy – másfél órás, erősen aktív és megállás nélküli, kimerítő testmozgáson van éppen túl. Még a levegőt is szaporábban kellett vennünk. „Néztem öt-hat fele”, ilyen erős kávét még nem ittam. Később persze kiderült, hogy egy csésze Kopi Luwak ára bizony a csillagok feje búbjára is kokit nyom, így elég csekély annak az esélye, hogy azt ittunk. Nem mintha ez csökkentené a vágyam arra, hogy szerezzek még ilyen szívpumpáló anyagot, lehetőleg minél nagyobb mennyiségben. Nagyon ütött a cucc.

Holnap búcsúbulit tartunk, szerdán költözünk ugyani s a hotelből -  át a kedves honfitársainkhoz. Lesz sok víz (a medencében), és a tervek szerint még több ciu.