VEGYES

A Tugu Jogja rajzolása elmaradt, sőt, a kiállítás képeit sem tudtam befotózni - délre odaérvén közölték velem, hogy bizony ma 11-ig volt nyitva a galéria, de holnap 12:00-ig lesz. Ahogy visszaértem a hotelba, Alvi hívott, adta telefonon Antalt, akivel az egyetemen beszéltünk meg találkozót. Phaiz vitt be minket, onnan pedig a magyar darmasiswással bővülve elindultunk a közeli házhoz, ahol a srác lakik pár külföldi taggal – ugyanis keressük az új szállásunkat. A ház elég nagy, mindenkinek külön szoba, de egy szál bútor nincs. 2 milla lenne 1 évre, mi csak 4 hónapot vagyunk, de nyilván az egészet le kéne csengetni. Úgy döntöttünk Imivel, hogy megvárjuk még, mit néznek nekünk Ibu Wiwik-ék, és csak utána döntünk, hogy mi legyen. Egyelőre a az egyetem szállásunkra szánt összegével sem vagyunk tisztában. Továbbálltunk a méregzöld Ford Laserrel, aminek motorját minden egyes indításnál egy 12-es kulccsal kellett megpecegtetni, hogy felbőgjön végre. Vettünk 12 színes olajpasztel készletet, 20000 rúpiáért. Aztán irány a Puri Ganesha, eszméletlen tripla-hátraszaltók és csukafejesek sorozata következett  a medencébe, jól kiszórakoztuk magunkat mindhárman. A házi persze nem készült el, de megpróbáljuk majd egy másik tárgyat felvenni a Basic Painting helyett, nagyon nem nekünk találták ki az efféle órákat. Délután felhívtam Évát, aki egy nagyobb magyar darmás banda tagja, hogy találkozzunk, este a régi szállásunk előtt össze is jött a kis csapat. Megkóstolták a ciut, ők is vegyes érzelmekkel kortyolgatták. Nagyon szimpatikusak voltak, egyből megkedveltük a 3 lányból és 2 srácból álló ifjakat. Jozef emlékezéstörténet-tanár, a barátnője Alida, Adél és Zoli fotózással/filmezéssel foglalkoznak, Éva festő. A jó hangulatú beszélgetés és kajálás után másnapra megbeszéltünk egy találkozót, nekik is van kiadó szobájuk.

A szombati nap egyetemi része újra teljesen felesleges volt. Először egy rossz órára mentünk be, ugyan a diákok váltig állították, hogy ez bizony a Seni Lukis Portret, furcsállottuk, hogy bemutatkozással kezdődik a foglalkozás, festőállványok meg minden egyéb nélkül. Miután fény derült a bakira, megtaláltuk a megfelelő termet... kb. 1 óra várakozás után Angga derítette ki nekünk, hogy bizony a portréfestészet óra elmarad. „Öröm, bódottá”...de legalább van idő befotózni a kiállítás képeit – gondoltam. A képek azonban sehol, helyette a galéria előtt egy könyvárus bagázs tanyázott. Kiválogattam vagy 20 db. maximum 30 lapos katalógust régebbi kiállításokról, az árus bácsi 165 ezer rúpiáért kínálta, 120-ért nem adta, így a biszniszből nem lett semmi. Közben megérkeztek Éváék, előbb elmentünk velük kajálni egy valóban olcsó helyre (négyezerért laktunk jól ketten, Imivel), aztán megmutatták a házukat, ami gyalog 10 percre van a Campus-tól. Elég nagy, durván hangulatos, színes ház - bútor itt se sok, de sokkal jobban tetszett, mint amit előző nap láttunk. Van fürdőkád is. Egy kettőnknek elég kicsi szoba jutna nekünk, kb. 2 matrac férne el, de az időnk java részét úgysem ott töltenénk. A társaság is tetszik, ha nem lesz sokkal jobb a Wiwik-ék által talált házak valamelyike, tuti ide költözünk...